Budapest, Váci út 48/a-b.
Bővebben:
Ekkoriban villamos- és műszaki anyagok nagykereskedésével foglalkoztak, s élénk forgalmat bonyolítottak szinte egész Európában, exportáltak a tengerentúlra is.
Az I. világháború után a cég az ország villamosításban is szerepet vállalt. Nagyobb villamosítási munkákat vállalt, ipartelepek, bánya- és villanytelepek kapcsolóberendezéseit készítette és a hazai távvezetéki és elosztó hálózat kiépítésében is jelentős mértékben vett részt. A cég készítette Dömösnél az első dunai nagyfeszültségű átfeszítést, s építette a Komló-Baja 30 kV-os távvezetéket. E munkák kapcsán érdekkörébe vonta az áramszolgáltatással, később elektromos termékek kis- és nagykereskedésével is foglalkozó, 1925-ben alakult Felsődunántúli Villamossági Részvénytársaságot, amelynek Szalay István a továbbiakban legfőbb részvényese és igazgatósági tagja is volt.
A nagy villamos szerelési cikk-kereslet arra késztette az 1930-ban még egyéni céget, hogy elkezdje gyártani a falon kívüli és süllyesztett kapcsolókat és foglalatokat, aljzatokat. A behozatali korlátozások miatt a gyártmányok száma gyorsan nőtt. Gyártási tevékenysége mintegy 20 munkással egy műszergyárba volt kihelyezve, de 1935-ben bérbe vette a volt Blau és Lukács-féle Eötvös utcai 38. sz. alatti gyártelepet, ahol nagyteljesítményű bakelitprésekkel különféle erős- és gyengeáramú kapcsoló-berendezéseket gyártottak. A cégközpont 1940 elejéig a Fáik Miksa u. 2. sz. alatt működött.
Szalay ekkoriban szerezte meg a volt Wörner gépgyár feldarabolt telepének a Váci út 48/a-b. sz. alatti hányadát, ahol rövidesen elkezdődött egy korszerű gyárépület felépítése. A vállalkozás 1937-ben, a villamos szerelési anyagok iránti konjunktúrát kihasználva, de a továbblépéshez szükséges tőke megteremtése érdekében is részvénytársasággá alakult. Erősödött a gyári jelleg, amikor 1940 májusában a Váci út 48/a-b. sz. saját telkén felépített korszerű gyártelepre költözött. A vállalat itt már a legtöbb építkezési villamos szerelési anyagot - jelentős részüket saját szabadalom alapján - gyártotta, szénkeféket, szabadvezetéki alumínium és vörösréz-szerelvényeket, légvédelmi szerelvényeket, sziréna-kapcsolókat, világítótesteket, bányalámpákat, fényjelző berendezéseket, stb., de továbbra sem volt elhanyagolható az e termékekkel is folytatott nagykereskedelme sem. Az 1940-es évek első felében - a nagykereskedelmi ágazattal együtt - átlagosan 100-nál valamivel több tisztviselőt és 200 körüli munkást-munkásnőt foglalkoztatott.
A II. világháború éveiben, mint első fontosságú hadianyagot gyártó vállalatot, katonai felügyelet alá helyezve hadiüzemmé nyilvánították. Jelentős mértékű, elsősorban gépi beruházásokat hajtottak végre, s főleg hadfelszerelési villamossági eszközöket, berendezéseket - dinamók, áramátalakítók,
kapcsolók, feszültségszabályozók, szerelvények, villamos mérőműszerek -gyártottak, de jelentős részt vállaltak a repülőgép-gyártási programból és gyártották az államvasúti gépgyár által gyártott Rába-Botond terepjáró gépkocsik és a Nimród harckocsik villamos berendezéseit.
A világháború után külföldre távozott cégtulajdonostól a vállalatot az Elhagyott Javak Kormánybiztossága vette át és működtette tovább. A felsőbb társadalmi körökkel - elsősorban szenvedélyes vadászként - élénk kapcsolatot tartó Szalayt a népbíróság távol létében el is ítélte, s vállalata 1947-ben mint elkobzott vagyon ment át a magyar állam tulajdonába. (A vád egyébként ellene az volt, hogy a vállalati teherautókkal és személygépkocsijával akkor hagyta el az országot, amikor a „rossz múltú és jelenű személyek" távoztak.)
A céget 1948-ban 226 munkavállalójával - az érdekkörébe tartozó Felsődunántúli Villamossági Részvénytársasággal együtt - államosították. A vállalat Kontakta Villamos Szerelési Anyagok Gyára néven a Kontakta Vállalat egyik gyáregysége lett. A vegyes villamosipari alkatrészgyártás helyett 1953-ban profilírozással csupán a különféle dobozos kapcsolók és készülékkapcsolók, a háztartási és ipari dugós csatlakozók, valamint az izzólámpa foglalatok gyártása maradt a vállalatnál. A termelés bővítését szolgáló ipartelepítésre 1960-ban Szentesen került sor, majd 1963-ban létrehozták a több egységből álló - de a fejlesztéseket már nem a Váci úti gyárban elképzelő -Kontakta Alkatrészgyárat. A jelentéktelen középüzemként vegetáló gyárban 1964-ben a termelést véglegesen leállították s a termelő berendezéseket Szentesre telepítették át. Az épületbe az ekkor alakult Villamos Berendezés és Készülék Művek Gyártmányfejlesztési Intézetét telepítették, az ezernél is több dolgozót a Medicor Röntgen Művek vette át.